Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A farkasok

2011.07.13

 Testtömeg: a nőstények 18-55 kg, a hímek 20-80 kg 

Testhossz: 1,3-1,6 m 
Táplálkozás: főképp emlősállatok
Szaporodás: 62-75 nap vemhesség után 1-14 kölyköt hoz világra
A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is megtalálhatjuk képviselőit. Az egykor összefüggő, hatalmas területen ma már csak elszigetelt populációi maradtak fenn a túlzott vadászat következtében. A természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán keresztül a trópusi esőerdőig mindenhol meg képes élni, amely nagyszerű alkalmazkodó képességét is mutatja.
Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat � persze ez utóbbiakat csapatban vadászva. A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket. Akár 70 km/h-ás sebesség elérésére is képesek. Miután a legnagyobb sikerre törekednek, elsősorban az eleve hátránnyal induló legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki. Ezáltal fontos a szerepük a prédapopulációk számának szabályozásában. A zsákmányt leterítve � a híres farkasétvággyal - fejenként akár 9 kilogrammot is képesek belőle elfogyasztani. A dögöt sem veti meg, gyakran próbálják közös erővel elkergetni más farkasokat, medvéket és pumákat friss zsákmányuk mellől. A települések szeméttelepein is megjelennek, hajdan az ősi emberi közösségeket is így kerülgethették, amely a kutyák háziasításához vezetett.
Az előítéletekkel ellentétben a farkasok rendkívül magas fokon szerveződött szociális csoportokban élnek. A farkasfalkák létszáma az élőhely adottságaitól függően 2-36 között lehet, de 5-9 egyed az általános. Ezek a falkák tulajdonképpen nagycsaládok, amelyek a vezető alfa-párból, és azok utódaiból állnak, de idegen farkasok is csatlakozhatnak hozzá. Szigorú hierarchia uralkodik a falkában, az abszolút úrnak az alfa-hím számít, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése esetén (betegség, sérülés stb.) a béta-hím váltja fel. A bukott alfa-hím ilyenkor rendszerint elhagyja a csapatot, de ez sem törvényszerű. A rangviszonyok jól nyomon követhetők a táplálkozási sorrend megfigyelésével. Határozott domináns és behódoló viselkedésükkel kerülik el a szükségtelen összecsapásokat. A rangban alul lévő farkasok megadást jelző viselkedésének része, hogy a legsérülékenyebb testrészeiket kínálják fel a rangban felettük állóknak. Ezáltal biztosan elkerülik a domináns egyedek végzetes támadását.
A farkasokra az év során az egymást váltó "letelepedett" és "nomád" életmód jellemző. Tavasszal és nyáron egy területen maradnak, míg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járnak be éjszakánként. Ekkor naponta akár 200 kilométert is megtehetnek, 8 km/h-ás átlagsebességgel.
Erős territoriális viselkedés jellemzi őket, a falka felségterülete az élőhely adottságainak megfelelően 130-13000 négyzetkilométer között van. A területüket hevesen védik a betolakodókkal szemben, még meg is ölhetik azokat.
A farkasüvöltés a horrorfilmek gyakori betéte, még ma is borzongást kelt az emberben. Ez az egymástól nagy távolságokban lévő farkasok közötti kommunikáció leghatékonyabb eszköze, így jelzik hollétüket, és területük határát. Illatanyagokat - ugyanezen célból - csak az alfa-hím használ.
A szaporodás kizárólagosan a domináns alfa-pár előjoga. Vagyis a farkasokra a monogámia jellemző, azzal, hogy az alfa-egyed kiesésével a rangsorban következő veszi át a helyét. A szaporodási időszak január és április között van, az északabbra élő farkasok esetében később, mint a délebbre élőkénél. A nőstény évente egyszer ivarzik, az ösztrusz 5-14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az áltagosan 63 nap vemhesség után vakon és süketen megszülető kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, akár 14 is lehet, általában 7 szokott lenni. 5-10 nap alatt állnak talpra, a kezdetben kék szemük 10-15 nap múlva nyílik ki.
Az idősebbé váló kölykök nevelésében a csapat összes tagja részt vesz, beleértve a visszahányt eledellel való táplálást is. A szülőodút 8-10 hetes korukban hagyják ott a kölykök. Játékaik során ekkor már kezdenek kialakulni a hierarchia viszonyok közöttük. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónapos korukban kezdenek el a csapattak együtt vadászni.
Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor elhagyják a szülőcsapatukat, és megpróbálnak újat találni, alkotni. A farkasok legfeljebb 13 évig élnek a természetes élőhelyükön, a születéskor várható élettartam azonban csak 5-6 év. A vadászat és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések a leggyakoribb halálokok. Állatkertben közel 15 évig is élhetnek.
A farkasok és az emberek "együttélése" az őskortól különös viszonyt eredményezett: tiszteletet és rendkívüli, megalapozatlannak tűnő félelmet. Kevés állatnak van olyan rossz híre, mint a vérengzőnek és gonosznak ábrázolt farkasnak. Annak ellenére, hogy nagyon kevés ember elleni támadásról van tudomásunk. Igaz a háziállatokra nagy veszélyt jelentettek, és ez bőségesen elég okot jelentet eleinknek az ellenük vezetett irtóhadjáratokra. Manapság a vadállomány védelmével indokolják a vadászatuk szükségességét, bár a kutatások mind a jelentőségét bizonyítják a prédaállatok populációjának szabályozásában.
Európában, köztük a környező országokban is, csak szigetszerű populációit találhatjuk. Szerencsére ma már Magyarországon is védelmet élveznek, vagyis nem lövik ki a délről és északról átkóborolt egyedeket automatikusan. A jelek szerint Szlovákiából át is települt már pár egyed, a Gömör-Tornai karszton él egy falka, az Aggteleki Nemzeti Park területén.
A farkas alfajainak pontos száma ma sem tisztázott. Különösen az amerikai kutatók szorgoskodtak minél több alfaj megkülönböztetésében. A vélt és valós alfajok:
Amerikai alfajok:

Canis lupus alces - Kenai-félszigeti farkas 
Már kihalt nagyméretű alaszkai alfaj.

Canis lupus arctos - Melville szigeti farkas, sarki farkas
Csak az alaszkai Melville és Ellemsere közötti szigeteken él. Akár 80 kg is lehet, színe fehér. A legkésőbb, 3 évesen válik ivaréretté. Átlagosan 2-3 kölyke születik. Habár nagyvadakat is elejt, elsősorban kisebb rágcsálókkal táplálkozik.

Canis lupus baileyi  - Mexikói farkas
A legkisebb amerikai farkas, tömege 27-41 kg. A hajdan Arizonában és Új-Mexikóban is élő állat ma már csak Sierra Madre-ban és környékén él. Sötét színűek, és ők rendelkeznek a legnagyobb sörénnyel. 1960-ban lőtték le az utolsó vadon élő egyedét. A manapság természetes körülmények között élő mexikói farkasok a 90-es években indult visszatelepítési program eredményeként foglalhatták el őseik földjét.

Canis lupus beothucus - Új-foundlandi farkas
Kihalt. Szinte teljesen fehér volt.

Canis lupus bernardi  - Banks-szigeti farkas
Fehér színű bundával rendelkező farkas, a hátán lévő szőr végén fekete foltokkal.

Canis lupus columbianus - Brit-kolumbiai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj, akár 70 kg is lehet. Fekete és szürke színűek.

Canis lupus crassodon - Vancouver szigeti farkas
Közepes termetű, szürkés-fekete színű alfaj.

Canis lupus fuscus  - Kaszkád-hegységi farkas
Az egyetlen barna színárnyalatú farkas. Közepes termetű, feltehetően kihalt.

Canis lupus hudsonicus - Hudson-öböli farkas
Világos színű, közepes termetű farkas, télen majdnem fehér színű. Gyakran nevezik 
tundra farkasnak is. A rénszarvas csordákat követve vándorolnak az év folyamán.

Canis lupus griseoalbus - Manitoba farkas
Vitatott a létezése, sokan nem tartják külön alfajnak.

Canis lupus irremotus - Észak-sziklás-hegységi farkas
Közepes termetű, világos színű állat. Egykor hatalmas elterjedési területéről nagyrészt kipusztult, ma már csak Kanadában él.

Canis lupus labradorius - Labrador farkas
Sötétszürkétől a majdnem fehérig terjedhet a színe. Közepes termetű alfaj.

Canis lupus ligoni - Alexander-szigeti farkas
Kisebb méretű alfaj. Rövid szőre sötét színű, akár fekete is lehet.

Canis lupus lycaon - Keleti timber farkas
Egykor hatalmas területen elterjedt az Egyesült Államok keleti részén, délen egészen Floridáig. Változatos színűek.

Canis lupus mackenzii - Mackenzie tundra farkas
Közepes termetű farkas, színe a feketétől a fehérig változik. A Mackenzie folyó partján, és a Nagy Medve-tótól délre él.

Canis lupus manningi - Baffin szigeti tundra farkas
A legkisebb méretű sarki farkas.

Canis lupus mogollonensis - Mogollon-hegyi farkas 
Kihalt. Hajdan Arizonától Új-Mexikóig élt. Alapszíne sötét volt, fehér foltokkal.

Canis lupus monstrabilis - Texasi szürke farkas
Kihalt. Texasban és Északkelet-Mexikóban élt. Kistermetű, sötét színű alfaj volt.

Canis lupus nubilus - Buffalo farkas
Hajdan Manitobától Texasig terjedő hatalmas, síksági területen élt. Közepes termetű, változatos színű farkas volt. Eddig azt hitték, hogy 1926-ban kipusztult, de a legújabb kutatások szerint Minnesotában, Wisconsinban és Michigan északi részén fennmaradt.

Canis lupus occidentalis - Mackenzie-völgyi farkas
A Mackenzie folyó felső területén él. A nagy termetű alfaj színe változatos, feketétől a majdnem tiszta fehérig.

Canis lupus orion - Grönlandi farkas
Valószínűleg kihalt. Egyes feltételezések szerint külön faj, de erre nincs bizonyíték. Mások szerint a sarki farkas (a C.l. arctos) Grönlandon élő populációja.

Canis lupus pambasileus - Belső-alaszkai farkas
Az egyik legnagyobb farkasalfaj A tundra kivételével Alaszka nagy részén megtalálható.

Canis lupus tundrarum - Alaszkai fehér farkas
Nagy méretű, fehér színű alfaj. Alaszka 
tundra régiójában él.

Canis lupus youngi - Dél-sziklás-hegységi farkas 
Kihalt. Hajdan Nevada, Utah és Colorado államokban élt. Közepes méretű, világos színű farkasok voltak.


Eurázsiai alfajok:

Canis lupus albus - Tundra farkas
Finnországtól Kamcsatkáig terjedő 
tundra és erdős tundra régió lakója. Nagy termetű, hosszú szőrű, világos szőrű farkasok, nagyon hasonlók az alaszkai fehér farkasokhoz (C.l. tundrarum).

Canis lupus arabs - Arab farkas 
Délkelet-Arábiában él. Kis méretű, sárga színű, rövid szőrű alfaj. Mindössze 18 kg, és 66 cm magas. A 
sivatagiéletmódhoz való alkalmazkodást mutatja a viszonylag nagy méretű füle. Párban, vagy kisebb, 3-4 fős falkákban él. A legnagyobb veszélyt a helybeli kutyákkal való keveredés jelenti állományára.

Canis lupus campestris - Sztyeppi farkas 
Kis méretű farkas, amely Közép-Ázsia végtelen
 sztyeppéin él. Rövid szőre szürke színű.

Canis lupus communis - Orosz farkas
Oroszország középső részén él.

Canis lupus cubanensis - Kaspi farkas
A Kaspi-tó és a Fekete-tenger közötti régió lakója.

Canis lupus deitanus - Spanyol farkas
Kipusztult. Spanyolországban élt.

Canis lupus hattai - Japán farkas
Kihalt. Hokkaido szigeten élt. Canis lupus rex néven is ismert.

Canis lupus hodophilax - Hondo japán farkas
Kihalt. Hondo szigetén élt. Az utolsó egyedet 1905-ben ölték meg.

Canis lupus italicus - Olasz farkas
Olaszország területén él.

Canis lupus laniger - Tibeti farkas
Közepes termetű farkas, hosszú, világos szőrre. Tibetben, Délnyugat-Oroszországban, Kínában, Mandzsúriában és Mongóliában él. Canis lupus chanco néven is ismert.

Canis lupus lupaster - Egyiptomi farkas
Egyiptomban és Líbiában él.

Canis lupus lupus - Közönséges farkas
A közepes termetű, sötét szőrű alfaj egykor Európa szerte közönséges volt, ma már csak szigetszerű populációi találhatók meg. Magyarországon is ez az alfaj települ vissza.

Canis lupus minor - nádi farkas 
Angolul "osztrák-magyar farkas" néven említett rövid szőrű, vörhenyes színű, kis méretű alfaj lehetett a már kipusztult nádi farkas. A jelenleg elfogadott nézet szerint a rejtélyes állat nem más, mint az aranysakál. Ennek ellentmondanak a fajtáról szóló leírások, amelyek vizsla nagyságúnak említik, és azt, hogy állandó veszélyt jelentettek a háziállatokra.

Canis lupus pallipes - Indiai/iráni/ázsiai farkas 
Irántól Indiáig élő, viszonylag kis méretű alfaj. Szőre rövid, bundája sűrű, barnás színű. A fülei viszonylag nagyok. A vadászat mellett a kutyákkal való keveredés jelenti a legnagyobb veszélyt állományára.Canis lupus desertorum néven is ismert.

Canis lupus signatus - Ibériai farkas
Észak-Spanyolországban élő, közepes termetű alfaj. Nyáron rövid, télen hosszabb szőrű.

 

 

 

 

 

 

http://www.origo.hu/i/0708/20070814farkasok.jpg

 

Leírás: Testhossza 100-160 cm, farka 30-50 cm hosszú. Marmagassága 50-100 cm, testtömege 15-80 kg. Aki figyelmesen áttanulmányozza ezeket a számadatokat, az azt tapasztalja, hogy az állat méretei igán tág határok között mozognak. Ennek az az oka, hogy az egyes kifejlett egyedek között is igen nagy lehet az eltérés, attól függően, hogy az állatok pontosan mely területeket lakják, milyen ivarúak, mennyire idősek és fejlettek, mennyire dominánsak, stb. Az állatok színe is nagyon különböző lehet, mert bár a szürkétől a barnáig terjedő szín a leggyakoribb. Egyes vidékeken a farkasok inkább feketék, a sarkvidéki területeken pedig inkább fehérek.

Elterjedés, élőhely: A farkas elterjedési területe egykor igen hatalmas volt. A Brit-szigetektől kezdve az európai kontinensen, illetve Ázsián át Japánig, sőt Észak-Amerikában Alaszkától egészen Mexikóig. Mára a farkas egyes országokból teljesen eltűnt, s szinte mindenhol megritkult az állománya. Farkasok még ma is élnek Eurázsiában és Észak-Amerikában, de amíg egykor ezen a vidéken elterjedési területük egyetlen hatalmas, összefüggő terület volt, addig mára egymástól elkülönült apró, szigetszerű foltokká zsugorodott. Magyarországon hivatalosan kihalt fajnak tekintik, de időről időre néhány állat átlépi az államhatárt, s eljut hazánkba is.

Életmód, táplálkozás: Amint az közismert, a farkasok falkában élnek. Ezek a falkák általában 5-8 egyedből állnak, előfordulnak azonban ennél jóval nagyobb egyedszámú falkák is. A falkán belül szigorú, hierarchikus rendszer uralkodik. Az egyedeknek a rangsorban elfoglalt helyük határozza meg, hogy a zsákmányból mennyit fogyaszthatnak el, illetve a hímek a rangsor alapján párosodnak a szukákkal. Ragadozó állatok, étlapjukon a kisemlősöktől kezdve a nagyobb patásokig sokféle zsákmányállat szerepel. Egy-egy farkasfalka akár még egy jávorszarvast is képes elejteni.

Szaporodás, egyedfejlődés: A farkas vemhességi ideje 61-63 nap. Mivel a Kárpát-medencében élő farkasoknál a párzási időszak decembertől márciusig tart, az utódok általában március-május táján jönnek a világra. A kölykök száma egy alomban általában 4-8. A nőstény 7-9 hétig szoptatja a kölyköket, amelyek aztán 1-3 éves korukban válnak ivaréretté.

Érdekességek: A farkasról az emberek többségében meglehetősen téves elképzelés alakult ki. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az embergyerek legfogékonyabb életszakaszában csupa olyan mesét hall, amelyben a farkas a rosszat jelképezi. Emiatt ezt a jobb sorsra érdemes állatot általában veszedelmes fenevadként tartják számon. Természetesen volt már példa arra, hogy farkasok embereket támadtak meg, súlyos, nem egyszer halálos sérülést okozva, de igazából nem ez a jellemző. Egy átlagos farkas, ha csak teheti, inkább kitér az ember útjából. Egyébként pedig teljesen bizonyos, hogy az ember több farkas halálát okozta, mint fordítva.

 


 

 

Farkasokról

Miért különleges állat a farkas?

Egykor a farkas volt a legelterjedtebb emlősállat a világon. Egyedül a trópusokon nem fordult elő soha. Abban is különbözik a többi ragadozótól, hogy sokféle a tápláléka: a bogyóktól kezdve, a gyümölcsökön, szöcskéken, egereken és döghúson át, a gímszarvas, a jávorszarvas, vagy a bölényig mindent megeszik.
Ezért egyetlen egy más emlősállat egyedei sem térnek el méretben, színezetben és viselkedésben annyira, mint a farkasok. A kis sivatagi farkasok 20kg súlyúak, a nagy sarkvidékiek néha a 70 kg-ot is meghaladják.
A farkasfalkák élete sokban hasonlít az emberi családok életéhez, ezért volt a farkas az első állat, amit az ember kb. 15.000 évvel ezelőtt megszelidített. A farkasból fejlődött ki a kutya, az ember legszorosabb háziállata.
A jégkorszak után a "házifarkas" minden kontinensre követte az embert. Háziállatként a kutya ezután még több méretben és formában szaporodott, mint a farkas. Az ember tenyésztési fortélyokkal tovább fokozta ezt a tarkaságot.

A kutyaféle ragadozók törzsfája. Mindegyik kutya a farkastól származik.

 

A farkasok eredete

A farkas, latin nevén Canis lupus a kutyaféle ragadozók családjába tartozik. A macskafélékkel, a menyétfélékkel és a medvékkel együtt a ragadozók rendjét alkotják. Ezek olyan állatok, amelyek más állatokat ejtenek el és falnak fel. Fejlődésük 35 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor kistestű, rovarokat fogyasztó állatokból erős állkapcsú, módosult fogazatú ragadozókká fejlődtek. A kicsi, de penge éles elülső metszőfogakat húsdarabok kiszakítására használják, a nagyobb szemfogakat a zsákmány megfogására és megölésére, a zápfogakat pedig a zsákmány feldarabolására. A farkas legközelebbi rokonai a következő fajok: az aranysakál, a panyókás sakál és a sujtásos sakál, az abesszíniai róka és a rérifarkas.

 

Milyen alfajai vannak a farkasnak?

Mivel a farkas a legkülömbözőbb területeken fordul elő, sok alfaja alakult ki. Kanada északi részén él a sarki farkas. Szőre hófehér, lába hosszú.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amerika északnyugati részén él a nagy részben fehér, részben fekete, vagy szürke északi sarkköri farkas.

Észak-Amerika tűlevelű erdeiben él a timberfarkas.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Egyesült Államok déli és Mexikó északi részén élt egykor a vörös farkas, ami a fakasnak egy szokatlanul kicsi, vöröses színű alfaja, de napjainkra gyakorlatilag kihalt.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ázsiai tundrafarkas elterjedési területe Észak-Oroszországtól Szibérián keresztül a Csendes-óceán partvidékéig tart.

 

 

 

 

 

 

Belső-Ázsia sztyeppéin él a vöröses-szürke sztyeppei farkas.

Arábia sivatagjaiban él a legkisebb farkas alfaja, a 20 kg-nál is könnyebb arábiai farkas. Rövid szőre és nagy füle van.

Végül az indiai farkas India és a környező területek farkasa. Nagyon kicsi és vöröses színű.

 

A farkasok kihalása Európában

Elsőként Angliában halt ki a farkas Kr. E. 1500 körül, majd 100 évvel később Skóciában és Írországban is. Nem voltak már nagy erdőségek, ahol elrejtőzhetett volna. Hamarosan kihalt Belgiumban, Hollandiában és az Észak-Német síkságon is, mert itt is kivágták az erdőket és lecsapolták a mocsarakat. A melegebb Rajna-mentén, ahol néha telente is kihajtották a háziállatokat a legelőre, csak 50 évvel később halt ki. Magyarország jelenlegi területéről szintén a 19-dik század végén tűnt el a farkas.

 

A gyors állat

Vándorlásaik során a farkasok többnyire ügetnek. Óránként 8 km-t is megtesznek, 6-7 órát vannak úton. Idejük többi részét evéssel, játékkal vagy alvással töltik. Csak akkor gyorsabbak ennél, ha vadásznak, vagy, ha rájuk vadászik valaki. Legnagyobb sebességük 50-60 km/óra, de erre csak rövid távon képesek.

 

 

 

 

 

 

 

A farkasfalka nagysága

Nem minden falka egyforma nagyságú. Minél nagyobb tesű a kiszemelt zsákmány, annál több tapasztalt vadászra van szükség. Ahol hatalmas állatokra vadásznak (jávorszarvas, bölény), ott 20, vagy még több állat alkotja a falkát. Ahol a zsákmányállatok kisebb testűek (gímszarvas, vadkecske), a falka 8-10 állatból áll. Ahol kisebb zsákmányra (nyúl, hód) vadásznak, általában csak egy pár van együtt. Minél nagyobb a zsákmány, annál több állat lakik jól belőle. Napi 4kg-os fejenkénti hússzükséglet mellett egy jávorszarvas 20 farkasnak elég 5 napra. Egy szarvas 2 napra elég 10 farkasnak, egy őz alig egy napra elég 5 farkasnak.

 

A farkasok "nyelve"

Testbeszéde minden magasabb rendű állatnak van, de ez a farkasok esetében különösen fejlett. Morgó és vinnyogó hangokat is képesek kiadni, de a legfontosabb információkat a testtartásuk közvetíti. Különösen erősen képes mozgatni a fülét (a kutyáknál ez már némileg visszafejlődött), és rendkívül kifejező a farok mozgása. Ha megértjük a farkas és a kutya testbeszédét, sok érdekességet tudhatunk meg viselkedésükről.

 

A rangsor

A farkasfalkán belül két rangsor létezik: egy a hímek és egy a nőstények között. Mindig az alfa-hím (A) és az alfa-nőstény (B) áll az élen. Többnyire ők a legidősebb állatok is. A nöstény falkavezér nem tűr meg maga mellett más ivarérett nőstényt, ezért többnyire csak fiatal nőstények (C) tartoznak alá. A hímek sokkal jobban összeférnek egymással. Így előfordul, hogy az alfa-hím alatt további ivarérett hímek (D) állnak, akik részt vesznek a közös vadászatokon és a kölykök nevelésében. A kifejlett állatokat az egy-két éves, még nem ivarérett állatok (E) követik. Gyakran közöttük is hasonló rangsor uralkodik, mint a falkán belül. A rangsor legalján szerepelnek a kölykök (F).

 

Halálokok

Egy farkas várható élettartama 7 év. A farkasoknak csaknem a fele azonban nem jut el eddig az életkorig. A legtöbb kölyök az alultápláltságtól, vagy annak következményeitől pusztul el. Ha mégis elérik azt az életkort kb. 1 évesen, amikor már tudnak gondoskodni önmagukról, javulnak túlélési esélyeik.

 

Az alfa-nőstény trükkjei a párzási időben

A nőstény falkavezér mindenféle trükkel próbálja elűzni riválisait a falkából. A párzási idő után a nőstények visszatérhetnek a falkába és segíthetnek a kölykök felnevelésében. Ha "rajta kapja" a hímet egy rangban alul álló nősténnyel, azonnal megakadályozza a párzást. Ha ez nem sikerül, akkor újra és újra megtámadja vetélytársnőjét, mire az elvetél, vagy, ha nem, úgy ellés után megöli a kölyköket.

 

A kölykök fejlődése

A fejlődést különböző szakaszokra osztjuk. 14 napos korig tart az újszülött szakasz: a kölykök kinyitják a szemüket, illetve szopnak és alszanak. A harmadik hét átmeneti szakasz: gyorsan fejlődnek, látni és hallani kezdenek, mászkálnak és játszani próbálnak. Négy hetes koruktól féléves korukig tart a szocializációs szakasz (szocializáció = a közösségi érzés kifejlődése). Ekkor találkoznak először a falka farkasaival és sok mindent tanulnak. Amikor a kölykök olyan nagyok, hogy lépést tudnak tartani a falkával, megérkeztek az ifjúkorba. Eddig egymást, mostmár a környezetüket kell megismerniük. 2-3 éves korukban ivaréretté válnak, elérik a felnőtt kort.

 

A "babysitterek"

A falka minden tagjának élete megváltozik, amikor a kölykök kijönnek a barlangból. Mindenki felelős az utódokért. Kötelességük az élelemszerzés az éhes kölyköknek. A falka, immár az alfa nősténnyel minden este vadászni megy. A fiatalabb farkasok maradnak "babysitterként" a kölykök mellett. A kölykök sírására az őrködők azonnal odarohannak, s még néhányan játszanak velük, a többiek lesik, nincs-e valami veszély. Ha gyanús dolgot észlelnek, egy halk kiáltásukra a kölykök azonnal eltűnnek a barlangban (ez velük született ösztön).

 

Forrás: kutyalap.lapunk.hu